Bemutatkozás

Az első golden retrieveremet nászajándékba kaptam. Gyerekkori barátnőm javasolta, aki remekül kiismeri magát a kutyák világában, és szerinte ez a fajta illik hozzám. Ma már számomra a golden retriever jelenti a Kutyát. Az Erdőskerti kennelt a férjem választotta, és meggyőződésem, hogy nem is választhatott volna ennél jobban. Szerencsénk is volt, mert épp voltak náluk kölykök, és még maradt egy kan. Hathetes korukban láttam a kölyköket először, és valójában eléggé tartottam attól, hogy nem választhatok. Mi lesz, ha nem tetszik a „maradék”???

Ekkorra azonban annyira beleéltem magam, hogy kiskutyánk lesz, hogy már nem tarthatott volna vissza semmi. Amikor az első lehetséges péntek délután értementünk, még minden kölyök ott volt. Amikor megérkeztünk, minden kutyus lobogó füllel, vidáman száguldott felénk. Az első, aki felugrott a kerítésre, szerelem volt első látásra. Éreztem, hogy ha Ő nem lehet az enyém, akkor más nem is kell. Ránéztem Erdősné Katira, és megkérdeztem: „Ugye, Ő az?” Igen, ő Lipi.

Az Erdős házaspárnak nemcsak életem első kutyájáért vagyok hálás, hanem azért is, mert megtanították, hogyan lehet egy golden igazi családtag. Nem elég etetni, simogatni őket és játszani velük. Folyamatos kihívásra van szükségük tanulás, munka, vadászat, versenyzés formájában. Érezniük kell, hogy a gazdi büszke rájuk, így lehetnek igazán boldogok és elégedettek.

Második kutyámat a Gáláns kennelből választottuk. Pontosabban, a kennelt mi választottuk, aztán a kutya választott minket. Írisz egy igazi kis bestia, azonnal belopta magát mindannyiunk szívébe. Kivéve persze Lipit, hiszen neki meg kellett mutatnia, ki az Úr a háznál. A kitartó hízelgés végül kifizetődött, ma már Írisz és Lipi elválaszthatatlanok.

Erdőskerti Lipót
Feliratkozás Globe for Goldens RSS csatornára